14.

Mikor a nap egy reggel újra kibújt a felhők mögül, a boszorkány már tudta mi a teendő.
Felkelt, nyújtózott egy nagyot, kilépett a házból és az üsthöz ment.
Vidáman fortyogott, kavargott benne a színes folyadék.
Otromba sütőkesztyűt húzott, leemelte az üstöt a tűzről és a földre rakta.
Bugyborékolt a színes massza.
Mosolygott.
Lehúzta a kesztyűt, tenyerét a szoknyájába törölte, és visszament a házba.

Tüzet gyújtott a kályhában, leakasztotta a sárgaréz teáskannát a kampóról, vizet töltött bele és feltette forrni, gondosan szemügyre vette a kis dobozokat a polcon, kiválasztott egyet, számára a legszebbet, kinyitotta és mélyen beszippantotta az illatot. A nagy piros pöttyös bögre peremére a ráhelyezte a kis kopott fémszűrőt-pont passzolt-kis ezüstkanállal teafüvet rakott bele a dobozból, majd a kannából vékony sugárban átöblítette rajta a forró vizet.

Bögréjével a szobába ment, és szeme körbejárt a tárgyakon.
Leltárt készített.
Belekortyolt a teába, a bögrét a komód tetejére rakta, lehajolt kihúzta a zsákját az ágy alól és pakolni kezdett.

Amikor a nap úgy délután hat óra tájt járhatott és ferdén és aranyló narancssárgán világított be az ablakon, kiment a tűzhöz és ujjával megérintette a folyadékot.
Szirupsűrűségű volt, és kellemesen meleg.
Két ujját összedörzsölte és nézte, ahogy a színek összekenik az ujjbegyeket, csettintett egyet és egy üveggolyó ült a tenyerében.
A zsebébe rakta és a házba ment.
Az asztalról felvette a kis vastagfalú üvegfiolát, amit még napközben készített oda, a fiókból elővette a vékonyabb fejű merőkanalat, visszament az üsthöz és a folyadékot apránként az üvegcsébe merte.

Mikorra ezzel végzett beesteledett.
Bement a házba, gyertyát gyújtott, vizet melegített és alaposan kezet és lábat mosott. Szappanillat és meleg párás levegő lengte be a szobát, mikor a paplan alá bújt.
Félkönyökre támaszkodott még egy pillanatra, elfújta a gyertyát és elaludt.

Másnap reggel korán ébred, még csak éppen hajnalodott. Kibújt az ágyból és felöltözött.
A szoba ajtajából még visszafordult egy pillanatra, szeme körbejárt a falakon.
A konyhában az asztalra tette a zsákját, még egy pillanatra leült a székre, kicsit hátradőlt rajta, lábát felrakta az asztalra és hintázott.
Néhány perc múlva visszabillent.
Megfogta a zsákot, az asztalon lévő kis fiolát a színes folyadékkal a zsebébe süllyesztette,
Kinyitotta az ajtót, a szél beleborzolt a hajába.
Kilépett.
Visszafordult, bezárta maga mögött a nagy tölgyfaajtót, a kulcsot a nyakába akasztotta, és gondosan a ruhája alá csúsztatta.

A hátára vette a zsákot és útnak indult.

…
Hogy hova ment és ott mi történt vele, arról majd máskor mesélek.