11.

Hogy mi történt a városban, hosszú történet és nagyon fontos, majd egyszer talán azt is elmesélem…

A boszorkány visszatért az erdőbe, lerakta a batyuját, és lehuppant a háza melletti tisztáson egy farönkre. Nagyokat lélegzett, és hallgatta az erdei csendet.
A nap úgy délután hat óra tájt járhatott, ferdén és aranyló narancssárgán világított be a fák lombjai között.
Semmi nem mozdult, csak a fák leveleit zizegtette kissé a szellő, valahol a távolban madarak csicseregtek, és vaddisznók motozták az avart.

Eltelt így néhány óra.
A boszorkány sem mozdult, csak mellkasa emelkedett és süllyedt, térdei egymásnak támaszkodtak, meztelen talpai a földre simultak, lábszárai háromszöget zártak a talajjal, így tartották mindkét támaszkodó könyökét, ami a karokban folytatódott, melyeknek végén tenyerei gödrében az álla pihent.
Nem mozdult, csak a szeme járta újra és újra körbe kis házát, a tűzrakó helyet és a hamut, a tisztás szélét, a fák törzsét fel a koronájukig, a lombok köréből kikandikáló égdarabot és a fent a magasban elhúzó madarakat.
Béke volt a szívében. Béke és csend.
Üldögélt és beesteledett.
Felsóhajtott, felállt és kinyújtózkodott, megmarkolta a zsákot és bement a házba. Gyertyát gyújtott, kibontotta a zsákját és szépen egyenként elpakolta a városban szerzett javakat. Üvegcséket nyitott, szekrénykéket kulcsolt, dobozokban pakolászott, csak úgy, mint minden rendes boszorkány, tudjátok.

Másnap reggel a függöny résein bekukkantott a nap.
A boszorkány kinyitotta a szemét, és percekig a levegőben táncoló porszemeket figyelte.
Felkelt, tüzet gyújtott a kályhában, leakasztotta a sárgaréz teáskannát a kampóról, vizet töltött bele és feltette forrni. Gondosan szemügyre vette a kis dobozokat a polcon, kiválasztott egyet, sárga ütött-kopott alapon egy fehérszájú néger férfi-mintha csokoládéval lenne bekenve- piros kockás csibészsapkában trombitált, kinyitotta és mélyen beszippantotta az illatot. A nagy piros pöttyös bögre peremére a ráhelyezte a kis kopott fémszűrőt-pont passzolt-kis ezüstkanállal teafüvet rakott bele a dobozból, majd a kannából vékony sugárban átöblítette rajta a forró vizet.
Bögréjével az asztalhoz telepedett, hátradőlt a széken, lábát felrakta az asztalra, kicsit hintázott is a szék két hátsó lábán, ujjai a bögre oldalára simultak és azt figyelte, ahogy a nyitott ablakon beszökő szellő a függönyt cirógatja.

Eltelt így néhány óra.
Amikor a nap úgy délután hat óra tájt járhatott és ferdén és aranyló narancssárgán világított be a fák lombjai között, visszabillent a székkel, bögréjét az asztalra tette és kiment a házból.
Megállt a nyitott ajtó előtt egy pillanatra és szeme újra körbejárta a tegnapról már jól ismert látványt.
Elsétált a tisztás széléig és egyenként meglátogatott minden fát, végigcirógatott a törzsükön, ujjaival megsimította a gyökerek és a föld találkozásánál megbújó szegleteket.
Egyiket a másik után, míg vissza nem ért a kör elejére.
Mikorra ezzel végzett beesteledett.
Bement a házba, gyertyát gyújtott, megmosdott, felvette a hálóingét, bebújt a paplan alá, összegömbölyödött, még nézte egy kicsit, ahogy a gyertya fénye táncot jár a meszelt falon és elaludt.

Másnap reggel a függöny résein bekukkantott a nap.
A boszorkány kinyitotta a szemét, és nagyot nyújtózkodott, kicsit még a hátára fordult, karjait a feje alá tette, felnézett a plafonra és az éjszaka látott álmán gondolkozott.
Aztán kibújt az ágyból, teát készített, a szellő flörtölt a függönnyel. Teájával a ház előtti padra ült, és hálóingét felhúzva kicsit süttette lábszárát a nappal.
Amikor a nap úgy délután hat óra tájt járhatott és ferdén és aranyló narancssárgán világított be a fák lombjai között, felállt és a tűzrakó helyhez lépett.
Lábával félköröket rajzolt a hamuba, majd lehajolt és ujjaival végigsimított a tűzrakó hely körüli téglákon.
Egyiket a másik után.
Néhányat megfogott és megemelt, arrébb rakta, elrendezte, míg vissza nem ért a kör elejére.
Mikorra ezzel végzett beesteledett.
Bement a házba, gyertyát gyújtott, vizet melegített és alaposan kezet és lábat mosott. Szappanillat és meleg párás levegő lengte be a szobát, mikor a paplan alá bújt. Félkönyökre támaszkodott még egy pillanatra, elfújta a gyertyát és elaludt.